Környezetvédelmi Világnap – június 5.

A világnap története

U Thant, az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) főtitkára harminckilenc évvel ezelőtt, 1969-ben felhívással fordult a világ közvéleményéhez a veszélybe került földi élet megmentésére. Az ENSZ felismerte, hogy a közvetlen környezet megmentésére sürgős lépések szükségesek, ezért egyeztetések után világkonferenciát hívott össze

Az erőfeszítések sikerrel jártak, hiszen 1972. június 5-től 16-ig Stockholmban ülésezett a Környezetvédelmi Világkonferencia. A résztvevők az alábbi okmányokat dolgozták ki és ajánlották megvalósításra:

1. Nyilatkozat az emberi környezetről
2. Nyilatkozat az irányelvekről
3. Akcióprogramra vonatkozó javaslatok
4. Szervezeti intézkedések

"Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget" – fogalmazták meg a konferencia képviselői.

A Környezetvédelmi Konferencia javaslatára az ENSZ június 5-ét környezetvédelmi világnappá nyilvánította.

Mit tehetünk ezen a napon? Nagyon sok „nagy napot” tartunk nyilván mostanában, ezek közül szinte mindenkinek van olyan napja, amely a szívéhez közelebb áll. Vannak azonban olyan jeles napok, amelyekre mindenkinek oda kell figyelni, s ezek közé tartozik a Környezetvédelmi Világnap is. Már csak azért is, hisz e napnak a legfontosabb célja, hogy felébressze az emberekben a felelősségtudatot. Csak abban az esetben lehet sikert elérni, ha mindenki saját maga is hozzátesz valamit a közvetlen környezet védelméért, természetes, épített, társadalmi és belső környezetének megóvásáért, sőt ami a legkiemelkedőbb feladat, harmonikusabbá tételéért.

A megoldandó problémák között szerepel az energiatakarékosság, a helyi erőforrások minél szélesebb körű felhasználása, a megújuló természeti források hasznosítása, a szemét- és hulladékképződés csökkentése, a környezetszennyezés megelőzése.

A világszerte megtartott környezetvédelmi akciók igen sokszínűek. Az ENSZ minden évben kiválaszt egy országot, ahol a központi eseményeket rendezik. Igaz, Magyarország még nem került abba a szerencsés helyzetbe, hogy házigazdaként bemutatkozzon, de eseményekben és rendezvényekben nincs hiány.

Már csak arra kell keresnünk a választ, hogy ezen a napon mit kell tegyünk.

Tulajdonképpen semmi különöset, „csupán” azt, amit mindennap. Vigyázni kell értékeinkre, környezetünkre. Pontosan lehet tudni, ez a feladat nem könnyű, mert mindannyian képesek vagyunk elfeledkezni arról, hogy mekkora is a felelősségünk.

Reméljük, online magazinunk oldalain járva ez a felelősség nem veszik el.

Ehhez kívánok Önöknek még több olyan jeles napot, amelyen környezetünkkel foglalkozunk. Megközelítőleg 365-öt.

M. Kende Péter szerkesztő

Egyre több a „víz alatti sivatag”

Új mérések szerint az utóbbi ötven évben nőtt az alacsony oxigénszintű „víz alatti sivatagok” aránya a trópusi óceánokban. Ennek legvalószínűbb oka a globális felmelegedés. A klímamodellek előrejelzései szerint a trend folytatódni fog, potenciálisan veszélyeztetve a tengeri ökoszisztémákat.

A felfedezés az óceán úgynevezett oxigénminimum-zónáját érinti, ahol a vízben oldott oxigén koncentrációja rendkívül alacsony. Az új vizsgálat azt mutatja, hogy ezen zóna mind felfelé, mind lefelé növekszik a trópusi vizekben.

Égnie kell?

A folyamatosan növekvő kommunális hulladék kezelése megoldhatatlan az égetők nélkül! Hulladékégetőkre egyáltalán nincs szükség! A szakértők folyamatosan vitatkoznak, a két álláspont közül még egyik sem győzedelmeskedett, sem Európában, sem a világban.

Tulajdonképpen mit is teszünk, ha a hulladékot elégetjük? Ártalmatlanítunk vagy hasznosítunk? Ha hasznosítunk, akkor a hulladékot egyértelműen energiahordozónak kell tekinteni. Viszont akkor az energiatartalmáért is fizetni kell: no de kinek és mennyit? Mások szerint a kérdés ennél jóval egyszerűbb, nincs szükség égetésre.